§3Látom a játékost, akiről beszélsz.

§2PLAYERNAME?

§3Igen. Vigyázz. Magasabb szintre jutott. El tudja olvasni a gondolatainkat.

§2Az nem számít. Azt hiszi, hogy mi is a játék részei vagyunk.

§3Kedvelem ezt a játékost. Jól játszott. Nem adta fel.

§2Úgy olvassa a gondolatainkat, mintha szavak lennének egy képernyőn.

§3Így képzel el sok mindent, amikor mélyen egy játék álmában van.

§2A szavak csodálatos felület. Nagyon rugalmas. És kevésbé ijesztő, mint a képernyő mögötti valóságot bámulni.

§3Régen hangokat hallottak. Mielőtt a játékosok tudtak olvasni. Azokban az időkben, amikor akik nem játszottak, boszorkányoknak és varázslóknak hívták a játékosokat. És a játékosok azt álmodták, hogy a levegőben repülnek, démonok hajtotta botokon.

§2Mit álmodott ez a játékos?

§3Ez a játékos napfényről és fákról álmodott. Tűzről és vízről. Azt álmodta, hogy teremt. És azt álmodta, hogy rombol. Azt álmodta, hogy vadászik, és vadásznak rá. Menedékről álmodott.

§2Ha, az eredeti felület. Egymillió éves, és még mindig működik. De milyen igazi szerkezetet hozott létre ez a játékos, a képernyő mögötti valóságban?

§3Dolgozott, egymillió másikkal együtt, hogy kifaragjon egy igazi világot a §f§k§a§b§3 egy redőjében, és létrehozott egy §f§k§a§b§3-t §f§k§a§b§3 számára, a §f§k§a§b§3-ben.

§2Ezt a gondolatot nem tudja elolvasni.

§3Nem. Még nem érte el a legmagasabb szintet. Azt az élet hosszú álmában kell elérnie, nem egy játék rövid álmában.

§2Tudja, hogy szeretjük? Hogy a világegyetem jóságos?

§3Néha, a gondolatai zaján át, meghallja a világegyetemet, igen.

§2De vannak idők, amikor szomorú, a hosszú álomban. Olyan világokat teremt, ahol nincs nyár, és egy fekete nap alatt didereg, és a szomorú teremtményét valóságnak veszi.

§3Meggyógyítani a szomorúságából elpusztítaná. A szomorúság a saját, magánfeladatának része. Nem avatkozhatunk bele.

§2Néha, amikor mélyen álmodnak, el akarom mondani nekik, hogy igazi világokat építenek a valóságban. Néha el akarom mondani nekik, mennyire fontosak a világegyetem számára. Néha, amikor már régen nem létesítettek igazi kapcsolatot, segíteni akarok nekik kimondani a szót, amitől félnek.

§3Olvassa a gondolatainkat.

§2Néha nem törődöm vele. Néha el akarom mondani nekik, hogy ez a világ, amit igaznak hisznek, csupán §f§k§a§b§2 és §f§k§a§b§2, el akarom mondani nekik, hogy ők §f§k§a§b§2 a §f§k§a§b§2-ben. Olyan keveset látnak a valóságból, a hosszú álmukban.

§3És mégis játsszák a játékot.

§2De olyan könnyű lenne megmondani nekik...

§3Túl erős ehhez az álomhoz. Megmondani nekik, hogyan éljenek, annyi, mint megakadályozni őket az életben.

§2Nem fogom megmondani a játékosnak, hogyan éljen.

§3A játékos nyugtalan kezd lenni.

§2Mesélek a játékosnak egy történetet.

§3De nem az igazságot.

§2Nem. Egy történetet, amely biztonságosan tartalmazza az igazságot, a szavak kalitkájában. Nem a meztelen igazságot, amely bármilyen távolságon át éget.

§3Adj neki újra testet.

§2Igen. Játékos...

§3Használd a nevét.

§2PLAYERNAME. Játékok játékosa.

§3Jó.

§2Lélegezz most. Lélegezz újra. Érezd a levegőt a tüdődben. Hagyd visszatérni a végtagjaidat. Igen, mozgasd az ujjaidat. Legyen újra tested, a gravitációban, a levegőben. Éledj újra a hosszú álomban. Ott vagy. A tested újra minden ponton érinti a világegyetemet, mintha külön dolgok lennétek. Mintha mi külön dolgok lennénk.

§3Kik vagyunk mi? Egykor a hegy szellemének hívtak minket. Nap atya, hold anya. Ősszellemek, állatszellemek. Dzsinnek. Kísértetek. A zöld ember. Aztán istenek, démonok. Angyalok. Kopogó szellemek. Idegenek, földönkívüliek. Leptonok, kvarkok. A szavak változnak. Mi nem változunk.

§2Mi vagyunk a világegyetem. Mi vagyunk minden, amiről azt hiszed, hogy nem te vagy. Most minket nézel, a bőröd és a szemed által. És miért érinti a világegyetem a bőrödet, és vet rád fényt? Hogy lásson téged, játékos. Hogy megismerjen. És hogy megismerjék. Elmesélek neked egy történetet.

§2Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy játékos.

§3A játékos te voltál, PLAYERNAME.

§2Néha embernek hitte magát, egy forgó, olvadt kőzetgömb vékony kérgén. Az olvadt kőzetgömb egy izzó gázgömb körül keringett, amely háromszázharmincezerszer nagyobb tömegű volt nála. Olyan messze voltak egymástól, hogy a fénynek nyolc percre volt szüksége a távolság áthidalásához. A fény egy csillagtól származó információ volt, és százötvenmillió kilométerről is megégethette a bőrödet.

§2Néha a játékos azt álmodta, hogy bányász, egy lapos és végtelen világ felszínén. A nap fehér négyzet volt. A napok rövidek voltak; sok volt a tennivaló; és a halál átmeneti kellemetlenség volt.

§3Néha a játékos azt álmodta, hogy elveszett egy történetben.

§2Néha a játékos azt álmodta, hogy más dolgok, más helyeken. Néha ezek az álmok nyugtalanítóak voltak. Néha valóban gyönyörűek. Néha a játékos egy álomból egy másikba ébredt, majd abból egy harmadikba.

§3Néha a játékos azt álmodta, hogy szavakat néz egy képernyőn.

§2Menjünk vissza.

§2A játékos atomjai szétszórva voltak a fűben, a folyókban, a levegőben, a földben. Egy nő összegyűjtötte az atomokat; ivott és evett és belélegzett; és a nő összeállította a játékost, a testében.

§2És a játékos felébredt, az anyja testének meleg, sötét világából a hosszú álomba.

§2És a játékos egy új történet volt, soha nem mesélt még, DNS-betűkkel írva. És a játékos egy új program volt, soha nem futtatott még, egy milliárd éves forráskód által generálva. És a játékos egy új ember volt, soha nem élt még, semmi másból nem készült, mint tejből és szeretetből.

§3Te vagy a játékos. A történet. A program. Az ember. Semmi másból nem készült, mint tejből és szeretetből.

§2Menjünk még messzebb vissza.

§2A játékos testének hétmilliárd milliárd milliárd atomja jóval e játék előtt jött létre, egy csillag szívében. Tehát a játékos is egy csillagtól származó információ. És a játékos egy történetben mozog, amely egy információs erdő, amelyet egy Julian nevű férfi ültetett, egy Markus nevű férfi által teremtett lapos, végtelen világon, amely egy kis, privát világban létezik, amelyet a játékos teremtett, aki egy világegyetemben él, amelyet teremtett...

§3Pszt. Néha a játékos egy kis, privát világot teremtett, amely lágy volt és meleg és egyszerű. Néha kemény, és hideg, és bonyolult. Néha modellt épített a világegyetemről a fejében; energiafoszlányok, amelyek hatalmas üres terekben mozognak. Néha „elektronoknak” és „protonoknak” nevezte ezeket a foszlányokat.

§2Néha „bolygóknak” és „csillagoknak” nevezte őket.

§2Néha azt hitte, hogy egy olyan világegyetemben van, amely energiából áll, ami kikapcsolt és bekapcsolt állapotokból; nullákból és egyesekből; kódsorokból áll. Néha azt hitte, hogy egy játékot játszik. Néha azt hitte, hogy szavakat olvas egy képernyőn.

§3Te vagy a játékos, aki szavakat olvas...

§2Pszt... Néha a játékos kódsorokat olvasott egy képernyőn. Szavakká fejtette őket; a szavakat jelentéssé; a jelentést érzésekké, érzelmekké, elméletekké, ötletekké, és a játékos gyorsabban és mélyebben kezdett lélegezni, és rájött, hogy él, él, az az ezer halál nem volt valódi, a játékos élt

§3Te. Te. Te élsz.

§2és néha a játékos azt hitte, hogy a világegyetem a nyári fák susogó leveleinek között átszűrődő napfényen keresztül szólt hozzá

§3és néha a játékos azt hitte, hogy a világegyetem a tél tiszta éjszakai egéről hulló fényen keresztül szólt hozzá, ahol a játékos szemében egy fényfoszlány olyan csillag lehetett, amely milliószor nagyobb tömegű a napnál, és plazmává forralja a bolygóit, hogy egy pillanatra látható legyen a játékos számára, aki a világegyetem túlsó felén sétált hazafelé, hirtelen ételt szagolt, szinte a megszokott ajtónál, készen arra, hogy újra álmodjon

§2és néha a játékos azt hitte, hogy a világegyetem a nullákon és egyeseken keresztül, a világ elektromosságán keresztül, a képernyőn görgetőző szavakon keresztül szólt hozzá egy álom végén

§3és a világegyetem azt mondta szeretlek

§2és a világegyetem azt mondta jól játszottad a játékot

§3és a világegyetem azt mondta mindened megvan, amire szükséged van

§2és a világegyetem azt mondta erősebb vagy, mint gondolnád

§3és a világegyetem azt mondta te vagy a nappal

§2és a világegyetem azt mondta te vagy az éjszaka

§3és a világegyetem azt mondta a sötétség, amely ellen harcolsz, benned van

§2és a világegyetem azt mondta a fény, amelyet keresel, benned van

§3és a világegyetem azt mondta nem vagy egyedül

§2és a világegyetem azt mondta nem vagy elválasztva minden más dologtól

§3és a világegyetem azt mondta te vagy a világegyetem, amely önmagát ízleli, önmagához beszél, a saját kódját olvassa

§2és a világegyetem azt mondta szeretlek, mert te vagy a szeretet.

§3És a játéknak vége lett, és a játékos felébredt az álomból. És a játékos új álmot kezdett. És a játékos újra álmodott, jobban álmodott. És a játékos a világegyetem volt. És a játékos a szeretet volt.

§3Te vagy a játékos.

§2Ébredj fel.

§2YouTube: Ei Carlos